Card Captor Sakura

Egyre nagyobb divat a retro. Érezhető ez az egyre több remaken: Sailor Moon, Hunter × Hunter, Rozen Maiden, Fullmetal Alchemis... És a régiek folytatásán: Magi, Madoka, Kuroko no Basuke, Phsyco Pass, Shingeki, Ghost in the Shell, Mushishi, Kuroshisuji. A figura gyártók is inkább visszanyúlnak a régi kedvencekhez: Sailor Moon, DragonBall, Uténa, Natsume Yuujinchou, Card Captor Sakura ...

Már jó pár éve nagy CLAMP rajongó vagyok és mindig fájt a szívem, hogy nem adtak ki a jelentősebb karaktereikből nagyméretű PVC figurát. Volt néhány éve egy-egy Chii (Chobits) és egy Kobato, de az arcuk nem fogott meg. Nem adta vissza a karakter személyes báját. Szóval maradtak a trading figurák, amiből egyet-egyet ugyan beszereztem a Clamp in 3-D land serie-ből, de most nem róluk akarok szót ejteni. Szerencsére mára javult annyira a technika, hogy az arcot finoman meg tudják munkálni és így pontosabb figurákat lehet készíteni.



A Card Captor Sakurára végre ráharaptak a komolyabb figura gyártók is. Clampék talán leghelyesebb és néhány éve még legismertebb alkotása volt. Nem hiába lettek a CCS főszereplői, Sakura és Syaoran, a leghosszabb crossover CLAMP műnek, a Tsubasa Chronicle-nek is a főszereplői. A 12 kötetes manga grafikája még a régi Clamp stílusban készült, amikor még nem nyújtották el annyira a figuráikat. Műfaját tekintve mahou shoujo. Történetünk főhősnője Kinomoto Sakura, egy japán általános iskolás, életvidám, félárva kislány, akinek van némi varázsereje. Apukájával és bátyjával él együtt. Egyszer talál egy rejtélyes könyvet apukája könyvtárában, amiből egy fura repülő kis állatka (Kero-chan, a könyv pecsétjének őre) bújik elő, és közli Sakurával, hogy kiválasztotta egy fontos feladatra. Sajnos a pecsét megtört és a könyvben szunnyadó kártyák elszabadultak, hogy bajt okozzanak a világban. Sakura feladata lenne ezeket a kártyákat elkapni és visszaváltoztatni, mielőtt bekövetkezne a katasztrófa. Ezeket a kártyákat és Kerberoszt még Clow Reed, egy nagy hatalmú varázsló teremtette, és halála előtt minden erejét beléjük helyezte, ezért különösen veszélyesek.

2014 év végére jelent meg a Nendoroid Sakura. Mondhatni, hogy utómikulás napi ajándék volt magamnak. A http://myfigurecollection.net-en benne van a Top 100-ban. Egészen pontosan a 35. helyen áll népszerűségben a figurák ranglistáján. Közel 1700 gyűjtőnek szerepel a gyűjteményében. Rajta kívül csak a  Vocaloidos Hatsune Miku-ról (állandó népszerűségnek örvendő karakter) szerepel nendoként a topban. Sakura a gyártó Good Smile Company 400. jubileumi kiadása volt (az 500. kiadásuk egyébként pont egy Miku). Jó látni azt az igazi élet vidám Sakurát, akit visszaad a figura. És hogy ne unjunk rá 4 különböző cserélhető arca és végtagjai vannak, valamint Clow kártyája, pálcája, mágikus köre és az elmaradhatatlan Kero-chan, amikkel variálhatjuk a pózokat. A végtagok nem mozgathatóak, mint a figmaszerű akciófigurák esetében, de ezért vannak a pótlábak -karok. Még a sapija is levehető, ha valaki éppen azt akarná, mert mágneses. A festése szinte tökéletes: a fehér csík a szoknyáján néhol rózsaszínes. A mágikus kört jól elrejtették a dobozban. Azt hittem már kifelejtették, mikor barátnőm mondja, hogy nézzem meg a dekorációs papír és doboz fala között. Hát ott volt... Erre aztán nem számítottam, de kellemes meglepetés volt. Sakura a legjobban sikerült nendo, amit eddig láttam.

A Kotobukiya áprilisban adott ki egy méretes, 1/7-es méretarányú Sakurát. 18 centi a kis drága ülve és mellé még hatalmas szárnyakat is kapott. Elég jól vissza adja azt az artot, amit alapul vettek, de azt az ábrázolást pont nem tartom jól eltalált Sakurának. Nem, akkor már a PLUM tojásos Sakurája karakter hűbb és jobban visszaadja a retro hangulatot, de tény és való csúnyább és drágább. De ettől a kicsit csúnyább, fiatalosabb arctól lesz hitelesebb a szememben. A kotos Sakura nekem már túl modernnek tűnik, mit a Disney hercegnők újra dizájnolt, csillivilli verziói, akik szintén nem hasonlítanak igazán az eredeti rajzfilm karakterekre már. A koto sakurájának az arca jobban illene az idősebb Tsubasás Sakurához pici változtatással (mert egyenlőre a kettő közöttinek érzem). Egyébként egy gyönyörű figuráról van szó.

Ennek a kotos Sakurának most júniusban jelent meg a párja: Syaorannal jobban meg vagyok elégedve. Az ő kisfiús báját jól visszaadták. Talán csak lehetett volna erősebb a szemöldöke, mert az arton, amiből készült bozontosabb szemöldöke van, de ez már tényleg szőrszálhasogatás. Meg az ilyen artokon a szemüveget és drótkerítést is áttetszőnek ábrázolják, mint itt Syaoran haja gyakorlatilag. A talpazata egyszerűen gyönyörű és részletgazdag. Jobb, hogy nem lett színes, mint ahogy az eredeti művön. Pontosan visszaadták az eredeti mintát és jól passzoló, CLAMPhű motívumú támasztékot is találtak hozzá. Néhol a festék kifolyik a vonalból és ez egy ilyen árban lévő figuránál már bosszantó tud lenni, de szerencsére nincs feltűnő hibája. (A képeken úgy látszik mintha a jobb vállán egy festékfolt lenne, de azt én fogtam össze. Le lehetett törülni róla utána.) Imádom, amilyen részletességgel a szeme meg van festve, de ugyanez érvényes a nendo Sakurára is. A haján olyan színátmenetes festést alkalmaztak, hogy szinte világít. Nagyon látványos, ahogy az alsó ruha a nyaknál kilátszik ebből a zöld ünnepi felsőből. A ruha ujjain csörgök vannak és már nem egyszer éreztem rá késztetést, hogy megrázzam a figurát, hogy halljam csörögni (persze nem csörög). Sokszor a kardokat olyan nehéz beerőszakolni az ujjak közé és féltem közbe a figurát, de nála gyorsan, szépen bent volt és rendesen tartja, nem mozog.

Egy szó mint száz: Éljen a Clamp!